Gyomro-sokk: Muskátlis kenyér

2012. június 19., kedd

Muskátlis kenyér

"Muskátlis-kenyér" olaszra ízesítve:)) azaz receptet "teszteltek" a Gyomro-sokk :DDD

Hogy miért lett Muskátlis a kenyér?.. Mert az eredeti receptet- Comcédasszonyomtól "csentem" a Muskátlibüféből :) ( ITT: Muskátlibüfé) .. amióta eszemet tudom cserélgettünk recepteket..ha ő sütött-főzött valami újat, vagy én.. kóstoltattunk ;-) Ismervén jó ízlését ez a kenyér azonnal megnyerte tetszésemet:) viszont az Ő kapros verziója helyett az olaszos ízesítést választottam kipróbálásra. A kaprot a kenyérben nehezen képzeltem, (galuskába, lepénybe, főzelékben, uborkában imádom.. így egyelőre távolságtartás vezérelt) No de a kenyértől nem ám.. azonnal tudtam, hogy meg kell csinálnom!! Mégpedig olaszosan, mert a nyálam csurrant a jó bazsás-rozmaringos olasz kenyerekért... Nekem ez a jövőben Muskátlis kenyér marad :)) A belesütött ízek persze aktuálisan változhatnak :) Biztosan fogtok még találkozni vele az oldalon!!

és hozzáteszem, hogy ez az első kenyerem, amit nem a gépem sütött.. zsemle , kifli, kalács- az régóta megy- de a kenyérnek féltem (?).. talán ez a legjobb szó nekiállni, mert lustaság biztos nem tartott tőle távol... túl misztikusnak tűnt az egész.. aztán kiderült, hogy nem misztikum nincs, csak varázslat van! Varázslat, amivel az ember (vagy a lánya), bele tudja adni a szívét, a szeretetét a kenyerébe... és akkor az attól lesz finom... még a kenyérsütő gépben készült kenyér esetén is... mert azt is oda lehet tenni, szeretettel...

kiszámoltam az arányokat, hogy ne maradjon bontott porélesztőm. 56 dkg liszt (én BL55 normál finomlisztet használok!!), 7 g porélesztő, és 4,7 dl vízre számoltam át, csapott teáskanál só, és az 1 evőkanálnyi fűszer : én görög bazsalikomot (aprólevelű) , és rozmaringot aprítottam bele.

mivel olvastam az eredeti Muskátlibüfé receptben hogy sűrű galuskatészta állagú lesz, eleve fakanállal esten neki neki a "dagasztásnak" 2 perc alatt átkevertem (ragaszkodó egy tészta, a rézangyalát)

a folpack-kal való letakarás olyan jól sikerült, hogy csak a tál oldalán látszik :)

és ment a HŰTŐBE - ez a recept nagy titka !!! hivatalból 12 óra lett volna, nekem 14-et töltött odabent, de ilyen szépen megkelt a hűtőben is. ( én aludtam, ő álmodott helyettem is)

néhai, két méretben is létező kapcsos tortaformáimnak lába kélt a költözés során, így a biztosan sütőálló két füles lábasomat fogtam be, és béleltem ki sütőpapírral. ebbe került a tészta, amely természetesen kicsit összeomlik a tálból való átöntés során - DE itt kell immár szoba/konyha hőmérsékleten a duplájára kelnie. ez kb. 20-25 perc- mert úgy fújódik a lelkem kikerülve a hűtőből, hogy még!! ezalatt összevagdaltam pár napon szárított paradicsomot, és a szeletkéket egy sütis villa nyelével beljebb segítettem a tésztába, mert bizony a gyengéd erőszakra mindenáron kitolta a tetejére :)..

bár ebben a kenyérben, olaszhonból származó szárított paradicsomot használtam, de jött az ötlet, hogy legyen nekem sajátom is. A saját készítésű aszalt paradicsomról itt olvashatsz: napon szárított paradicsom

Míg kelt a tészta, addig volt időm még egy kis rozmaringot a tetejére erőszakolni... nanááááááá hogy a teraszról, illatosan, frissen :)

Így kelőben is gyönyörű.....

a kelesztés végén nem vagdostam be- hiszen már "agyonszurkáltam".. csak gyengéden meghintettem a kukoricadarával.(jó ötlet ez Comcédasszony!!)

annyira szép... (lökött fotómánia)

na kérem tisztelettel.. 200 C° 65 perc.. nem ment a légkeverés, mert nem olvastam a receptben.. Biztosan az edényemben volt a hiba- de az oldalának még kellett egy kicsi, fogtam hát kivettem a tálból, a sütőpapírból, és csak úgy a rácsra visszatettem 10 percre, de ráindítva a légkeverést.

És ez lett az eredmény, na így tökéletes.! Kopogós, ropogós.. alig vártam hogy belül is meglássam.. na de pláne megkóstoljam...

még langyosan felvágtam.. ej azt a ropogást.... !! na meg az illata!!!!! a friss kenyérillatba szelíden, cseppet sem tolakodón vegyült a napon szárított paradicsom jellegzetes aromája, és a bazsa-rozmaring páros illata... de nehéz kivárni az első falatot...